Szent László királyunk és nagy íróink nyomában 

A Gyáli Ady Endre Általános Iskola 7. évfolyamos diákjai április 18. és 22. között élményekben gazdag, de kimerítő tanulmányi kirándulást tett a történelmi Partium jellegzetes tájain és településein.

Buszunk 18-án reggel fél hétkor indult el hosszú útjára. A buszon töltött számos óra után végül kora délután szálltunk le a buszról Nagyváradon. Itt találkoztunk és csatlakoztunk honismereti vezetőnkhöz, Gábor Hunorhoz. Iskolánk névadójának számos emlékhelyét meglátogattuk a Pece-parti Párizsban: az Emke kávéházat, ahol Lédával ismerkedett meg; a Nagyváradi Napló szerkesztőségi épületét, ahol Ady dolgozott; az Ady Endre nevét viselő gimnáziumot, illetve a Holnap Irodalmi Társaságnak emléket állító szoborcsoportot. Azonban Nagyvárad nem csak Ady városa, hanem egyik harcos királyunk, I. (Szent) László királyé is. Meglátogattuk a felújított várat, ahol sírhelye található, illetve lenyűgöző körsétát tettünk a barokk stílusú székesegyházban.

Nagyvárad után Magyarremetére utaztunk, ahol egy méreteiben jóval kisebb, de jóval korábban épült templomot tekintettünk meg. Az itt található római katolikus templomot a reformáció vihara nem kerülte el, de az Árpád-kori falfestmények egy része, szentek és Jézus Krisztus ábrázolása, illetve egy sárkány épen maradtak, hogy az utókor is megcsodálhassa azokat. Estére értünk szállásunkra, Vasaskőfalvára, ami egy hegy-völgyes tájon terült el. A bőséges vacsora és az esti futballmeccs után nyugovóra tértünk.

19-e a túranapunk volt. A reggeli után ellátogattunk a több ezer éves cseppkő-konstellációkat és ősidei medvecsontokat őrző Bihar megyei Medve-barlangba. Mielőtt felszálltunk volna a buszra kürtőskaláccsal és vattacukorral pótoltuk a kiesett energiáinkat. A következő kirándulási célpontunk a Pádis-fennsík volt. A hosszú, krókuszokkal övezett szerpentines úton kapaszkodtunk fel a fennsíkra, ahol azonban szakadó eső fogadott minket. Miután elcsendesedett a zivatar hógolyóztunk egy keveset, majd leereszkedtünk a völgybe, ahol szintén túráztunk egy nagyot egy vízesésig. A nap lezárásaképpen kövekből kívánságtornyot építettünk a szállás közelében lévő patakparton.

Harmadik napunkon búcsút intettünk a festői Vasaskőfalvának, s útra keltünk a Rozsda-szakadék felé. A meredek vöröses szakadékban, vadregényes tájon túráztunk egy hatalmasat. A buszon a fáradalmakat kipihenve megismerkedtünk a mócok eredetével és csoportjaival. megtanultuk, hogy a hegyekben élő pásztorkodással foglalkozó mócok barátságosak, azonban a bányász mócok barátságtalanok. Napunk utolsó előtti állomása Nagyszalonta, Arany János városa volt. Itt megtekintettük a múzeummá átalakított Csonka-tornyot. Az emlékházba sajnos nem tudtunk bejutni, mert zárva volt. Aznapi éjszakai szállásunk Nagyváradon várt minket.

21-én sűrű nap várt ránk, ezért korán indultunk. Először ellátogattunk a magyarok számára fenntartott Szacsvay Imre Általános Iskolába, ahol az iskola volt és jelenlegi igazgatónője fogadott bennünket. Itt megcsodáltuk az iskola vizuáliskultúra tanára által készített órásfestményt, mely az intézmény névadóját és életének fontos pillanatait ábrázolta, illetve az iskola templomát. Látogatásunkat a helyi diákokkal közös labdajátékokkal zártuk. Következő állomásunk Szentjobb volt, ahol megismerkedtünk Mercurius apát és első szent ereklyénk történetével. Érsemjénben meglátogattuk nyelvújítónk, Kazinczy Ferenc emlékházát. A Böjte Csaba alapítványa által működtetett Gyermek Jézus Otthon irányába vettünk utunkat. Közben megálltunk Köröstárkányon. Itt honismereti vezetőnk lakhelyét tekintettük meg, mégis hogyan éli a szórványmagyarság mindennapjait, illetve számos állattal is barátságot kötöttünk. Volt ott disznó, baromfi, nyuszik, cica és egy házőrző kutya is.

Napunk utolsó programja a már említett gyermekotthon volt. Itt átadtuk adományainkat, beszélgettünk és fociztunk az itt élő gyerekkel nevelőkkel, megismertük élettörténetüket, mindennapjaikat, tervüket a jövőre nézve.

Tanulmányi kirándulásunk utolsó napján búcsút intettünk szállásunknak, a kágyai kollégiumnak, majd Sződemeter irányába indult a buszunk. A Himnusz írójának otthonát sajnos nem tudtuk megtekinteni, mert a nem megfelelő útviszonyok nem tették lehetővé, hogy a faluba vezető egyetlen útra buszunk ráforduljon, majd végig menjen azon. Következő állomásunk Ady Endre település volt. Az Ady korában még Érminszentnek nevezett településen megnéztük az Ady emlékmúzeumot, restaurált szülőházát korabeli tárgyakkal, illetve a tiszteletére emelt emlékművet megkoszorúztuk és elszavaltuk az Értől az óceánig című versét. Tanulmányi utunkat Nagykárolyban a Károlyi-kastély meglátogatásával zártuk. Egy fagylaltozás után innen indultunk el fáradtan, de élményekkel gazdagon Gyál felé.