Határtalanul! -2022
8. évfolyam

A COVID19 járvány az elmúlt két évben rendszeresen megtorpedózta utazásunkat a hajdani Magyar Királyság keleti felébe, azonban idén, szerencsére, hogy a 8. évfolyam április 26-án reggel 6 órakor elindulhatott Erdélybe a 2020. évi pályázat megvalósítására Magyarország kormányának anyagi támogatásával.

A hosszú utazás, pár megálló és a határátkelés után Nagykárolyban találkoztunk honismereti vezetőnkkel és megtekintettük a Károlyi család kastélyát, amelyet a francia Loire-völgyi kastélyok mintájára építettek, illetve felkerestük Ady Endre egyik volt iskoláját. A városban még egy jelentős fogadót is meglátogattunk, ahol a magyar irodalomtörténet kiemelkedő alakja, Ady egyik példaképe, Petőfi Sándor megpillantotta feleségét, Szendrey Júliát. A keddi nap során még elzarándokoltunk Érmindszentre (mai hivatalos nevén Ady Endrére), iskolánk névadójának szülőházába, ahol elhelyeztük utazásunk első koszorúját, s verset is mondtak a nyolcadikosok. Mielőtt megérkeztünk volna az Ady-nagyszülőknek valamikor otthont adó Szilágylompértra, tettünk egy rövid körutat Zilahon is, ahol Ady kedves iskolája előtt álló szobrán helyeztük el koszorúnkat, utána csoportképet készítettünk az új Ady-szoborral is. A kimerítő nap végén elfoglaltuk szállásainkat Magyarfenesen és Magyarlónán.

27-én sportprogrammal indítottuk a napunkat, átkeltünk a fenséges látványt nyújtó, s kihívásokkal teli Tordai-hasadékon. A túra végén hűsítő zápor kapott el minket, de ez sem tántorította el csapatunkat, hogy városnéző túrát tegyünk kincses Kolozsvár városában. Itt számos élménnyel gazdagodtunk: reneszánsz művészet, Szent Mihály templom, Hunyadi Mátyás és Bocskai István szülőháza, illetve megismertük Babes-Bolyai Tudományegyetem viszontagságos történetét is, valamint tettünk egy sétát a Házsongárdi temetőben is.

Utazásunk harmadik napján elhagytuk eddigi szállásainkat, s átköltöztünk a Székelykő lábánál fekvő festői Torockóra. A két helyszín között számos helyen álltunk meg. Első állomásunk a romániai szórványmagyarság szempontjából különösen fontos Válaszút, ahol a kollégium pedagógusai szerveztek nekünk kézműves foglalkozást (pontozó technikájú festés, nemezelt karkötő készítése), emellett megtekintettük Kallós Zoli bácsi különösen gazdag néprajzi gyűjteményét. (Az egyik legkülönösebb információ az volt, hogy még a XX. század második felében egyes vidékeken, a nehézkes beszerezhetőség miatt nagy értéknek számított a műanyag.) A tanítási szünetben éppen olvasótáborukat ott töltő diákok örömmel fogadták adományainkat. Itt kapták kézhez a csapatok az Ady életéhez és műveihez kapcsolódó feladatsorokat, amelyek megoldásait másnap le kellett adni a magyartanároknak. Folytattuk utunkat a Kárpát-medence bakancslistáján is szereplő Bánffy-kastélyhoz, Bonchidára, amely előtt csoportkép készült. A nap zárásaképpen 120 méter mélyre ereszkedtünk le a Tordai-sóbányába. Itt megcsodáltuk több évszázad fáradtságos munkáját, amely alagutakat és mély tárnákat vájt a hegybe.

A kirándulás negyedik napját a sportnak és a túrázásnak szenteltük. Délelőtt megmásztuk a Torockó közelében található torockószentgyörgyi várhoz vezető, eső áztatta domboldalt, felkapaszkodtunk egészen a várromig. Utunkat folytattuk Nagyenyedre, az erdélyi magyar szellemi élet központjába. Itt megnéztük a Bethlen Gábor Kollégium mellett a hősi emlékműveket. Majd a Torockói Néprajzi Múzeum gyűjteményét tekintettük meg, ahol a falu megélhetését jelentő bányászati eszközöket is megfigyelhettük a bútorok és viseletek mellett. A kihívásra vágyók számár a nap fénypontja azonban a Székelykő megmászása jelentette. Ahogy a versenysportokban, úgy itt is mindenki erejétől függően jutott fel a sziklás, kavicsos hegyoldalon. Az 1129 méter magason elérhető csúcsot azonban kevesen tudták meghódítani. Elismerésünk energikus diákjainknak és kollégánknak, akik feljutottak a hegy tetejére! A fáradozásokkal teli nap és a bőséges vacsora után összepakoltunk, s pihenni tértünk.

Hazautazásunk napján is több program várt ránk. Hazafelé menet elsőnek a híres-neves Körösfőn álltunk meg. Megtekintettük a templomot, és a vásárban szuvenírt vásároltunk. Utána folytattuk utunkat a csucsai kastélyhoz, amely Ady és Csinszka menedékhelyét jelentette az első világháború kaotikus időszakában. Az őrizem a szemed közös szavalatával emlékeztünk a költő itt töltött éveire. A Királyhágónál az út során megtanult Székely himnusz soraival nyűgöztük le környezetünket. A program utolsó állomása Szent László királyunk városa, Nagyvárad volt. Rövid városnéző séta során megtekintettük az Adyhoz kapcsolódó helyszíneket, illetve az Ady Emlékmúzeumot, előtte helyeztük el emlékező koszorúnkat. Az utolsó koszorút az Ady Líceum falán lévő emléktáblára tettük, emlékezve iskolánk névadójára és az Ady líceummal az 1990-es években kialakított kapcsolatunkra. Az út zárásaként a Székesegyházat kerestük fel.

Nagyvárad után megfáradva ültünk fel a buszra, s indultunk haza, hogy este nyolc óra körül elcsigázottan, de értékekkel gazdagabban öleljük magunkhoz szeretett, s rég nem látott szüleinket.

Gyál, 2022. május 4.

Katona Gábor kísérőtanár